Szemüveg, cseréld ki magad – erre képesek az önfestő lencsék

Minden szemüvegviselő ismeri ezt a helyzetet. Éppen levetted a napszemüveget, mivel úgy tűnik, újra a felhős az ég és újra el kell kezdjed a szemüveg cserélgetést. Ez bosszantó és átkozod a rossz látást. De: Van egy megoldás! Az úgynevezett önfestő lencse formájában.

Az önfestő lencséknél az árnyalatok változnak – attól függően, hogy napfényben sétálsz, vagy a TV előtt ülsz a sötét szobában. Tehát két szemüveged van egyben – egy pár látó és egy pár napszemüveg. A folyamatos oda-vissza teljes eltűntetése – ami sokkal nyugodtabbá teszi az életet.

De ez hogyan müködik?

Az önfestő lencsék ugyanolyan kémiai reakciónak vannak kitéve, mint a fekete-fehér fényképek. Ezüst-bromidot vagy ezüst-kloridot építenek be a szemüveglencsébe. Az ultraibolya sugarak, például a napfény hatására az ezüstvegyületek alkotóelemeikre bomlanak. Ennek eredményeként, az ezüst képezi a legkisebb kristályokat, amelyek árnyalatot adnak a lencsének. A fekete-fehér fényképeken a reakciót az expozíció után megszakítják és rögzítik. Ez elhagyja a fényképet – és a színek nem tűnnek el újra.

A lencséknél ez máskőpp van. Hiányzik az UV-fény, tehát visszatérsz a sötét szobába például, a kristályok feloldódnak, és a reakció visszafelé halad. Mivel a “visszareakció” sötétségből világosságba viszont sokkal lassabban megy véghez, mint fordítva, itt van egy kis tipp, hogy gyorsabban újból látni tudjál: a szemüveget meleg víz alatt tartva, felgyorsítod a reakció folyamatát.

Példakép a természet

Az önfestő lencsék azonban nem újdonságok, mivel az úgynevezett fotokróm lencsék találmányát már 1964-ben szabadalmazták. Az USA-ban egy üveg- és kerámiaipari társaság két ügyes elméje a fototropizmus ötletét vizsgálta (azaz a növények mozgását a fény stimulusai által). Mit meg nem tud tanítani nekünk a természet…

Már a második vagy harmadik szemüvegnél tartunk, ezért szeretünk itt vásárolni új napszemüveg érdekében.