Könnyű sötéten látni

Szeressük a bennünk lakozó kis pesszimistát!

Örökké sötéten látóknak nevezzük azokat az embereket, akik a világot mindig sötéten látják, akiknek a pohara mindig félig üres, akik minden negatív eseményt éppen csak megúsznak, és akik többnyire a legrosszabbtól tartanak.

A negatív alapvető beállítottság a pesszimisták (latin: pessimum = legrosszabb, leggonoszabb) alapvető világnézete. Az optimisták élete köztudottan könnyebb. Igen, szó szerint, mert ők könnyebben veszik az életet. Mindig jót várnak, és pozitívan tekintenek a jövőbe. Ez a nem túl bonyolult, könnyen kezelhető és pozitív viselkedés embertársainknál is jobb fogadtatásra talál, ezért az optimistákat általában többre értékelik a társadalomban, mint az örökös szkeptikusokat. A pesszimisták dolga ezzel szemben nehezebb, az alapvető tartásukat a többiek inkább csak „tudomásul veszik“, és legfeljebb némi bizakodást várnak el tőlük. Mivel a világ se nem teljesen fekete, se nem teljesen fehér, mindkét világnézetnek megvan a maga jogosultsága.

Az úgynevezett „diszpozíciós pesszimizmus“, vagyis az a fajta hozzáállás, hogy valaki mindig valami negatívat vár, önmagában még nem negatív. Akár még jó hatással is lehet az egészségre és a közérzetre, amíg nem okoz problémákat a hétköznapokban.

Összegyűjtöttünk néhány okot, hogy miért lehet bizonyos mértékig fontos a pesszimizmus is. Éljenek a feketén festők:

1. A pesszimisták tovább élnek – állítják egyes tanulmányok. Állítólag azért, mert azok, akiknek inkább negatív a hozzáállásuk az élet dolgaihoz, eleve óvatosabban élnek. Aki némi félelmet érez, jobban vigyáz a biztonságára.
2. A pesszimisták kapcsolatai tartósabbak. Egy adag pesszimizmus oda vezet, hogy a társak dolgoznak a kapcsolati problémáikon és aktívak lesznek, míg az optimisták inkább háttérbe szorítják azokat a dolgokat, amikkel foglalkozni kellene. A pesszimizmus ezen kívül együttérzővé is tesz, mert aki már gyakran érezte magát kellemetlenül és félelemben, megértőbben fordul partnere felé. Ez növeli a bizalmat és erősíti a kapcsolatot.
3. A pesszimizmus fokozza a termelékenységet. Aki valamiért aggódik, az mérlegeli, hogy mi a fontos neki. Ez azt jelenti, hogy még lehet a javításon dolgozni. Aki „defenzív pesszimista“ gondolkodású, vagyis mindig mérlegeli, hogy mi sikerülhet félre, ennek elkerülésére megelőző lépéseket tehet. Aki felkészül legrosszabbra is, általában többet ér el.
4. A pesszimizmus segít a félelem ellen. Aki elképzeli, hogy mi minden sikerülhet félre, az a megoldások megtalálására koncentrál, és ezáltal jobban kezeli a félelmeit, mint az, aki elnyomja ezeket.
5. A pesszimisták jobb szerencsejátékosok. Aki pesszimista hozzáállással kezd szerencsejátékba, hamarabb megtanulja, hogy rossz eredmények esetén abba kell hagyni, illetve lejjebb kell csavarni a kockáztatási szándékot. Tehát a pesszimizmus megóvhat a könnyelműségtől.
6. A pesszimisták jobban terveznek. Nem becsülik alá a helyzetet, és felkészülnek a nehézségekre. Betervezik, hogy mit kell csinálni defektek esetén, és rendszerint nem csak egy B-tervvel rendelkeznek, hanem egy C-, D- vagy E-tervvel is. A pesszimisták tehát jobban analizálnak, és jobb a problémamegoldó képességük.
7. A pesszimisták nyitottabbak a szerencse befogadására. Ez talán első hallásra ellentmondásos, hiszen a pesszimista inkább negatívumokat vár. A kételkedés gyakran nagyon kellemetlen, de minél gyakrabban érez így az ember, annál inkább értékelni fog egy pozitív fordulatot, és annál inkább érez ilyenkor boldogságot.

Tehát a pesszimizmusban gyakran több motiváció rejlik, mint az optimizmusban. Aki aggódik, abban egy belső nyomás alakul ki. Ez ugyan nem egy kellemes érzés, de éppen ezért arra motivál, hogy valamit megváltoztassunk.

Az optimista talán könnyedébben veszi az életet, viszont kevésbé érzi szükségét, hogy megdolgozzon a személyes szerencséjéért. Aki először sötéten lát, az talán hamarabb felismeri, hogy mit kell elkerülnie, mire van szüksége, és hogyan érheti el azt a leggyorsabban. A túlzott pesszimizmus azonban megbéníthat, és félelembe ejthet minket. Az egészséges, mértéktartó pesszimizmus oda vezet, hogy megpróbáljuk az életünket mérlegelni, és lehetőleg egyensúlyban tartani.

Se a pesszimistának, se az optimistának nincs mindig igaza, mert az élet se nem csak fekete, se nem csak fehér. Mindkét tendencia felé rendelkezünk potenciállal, és talán éppen az a művészet, elegendő pesszimizmust megengedni, és saját kezünkbe venni a szerencsénket, illetve elegendő optimizmust, hogy a csalódások után továbbmenjünk, és törekedjünk egy kellemesebb állapotra. Végül is tehát jó, ha a bennünk lakozó optimista és pesszimista megfogják egymás kezét, mert a fekete és a fehér között számtalan árnyalat létezik, amikben mindkettőből van egy kicsi.