A szemüvegek története

Ami ma már teljesen egyértelmű, és természetes, annak több mint 700 éves története van: Ha a látás erősséged rosszabbodik és a szemek gyengébbek lesznek, ez az ókor adománya volt, hogy az embereknek ahhoz kellett hozzászokniuk és beletörődniük, ami nem mindig és mindenhol tetszett nekik. Így siránkozik az ismert római elbeszélő Cicero arról, hogy ez milyen teher volt, hogy a rabszolgáinak szövegeket kellett hagynia felolvasni. Szintén a hírhedt Nero császár használt smaragdokat, azért, hogy a Kolosseumban a gladiátor harcokat és a Cirkusz Maximus-ban a kocsifutamokat jobban követni tudja.

A magas kultúrák, mint a Mayák, az Egyiptomiak vagy Kínaiak, találtak erre a problémára megoldást. Egy gondolatébresztő ötlete volt a görög matematikus fizikus és mérnöknek, Archimedes –nek (Kr.e. 287-212), a homorú tükör feltalálásával, amely a legenda szerint, nagy részét a római flottának lángba sodorta, a 3 éves Szirakuzai ostromban.

Gaius Plinius (Kr. u. 23-79) másfelől, biztosra állítja, a megszámlálhatatlan írásaiban a nagyító hatását egy vízzel megtöltött üveg kockának, anélkül, hogy ezt a találmányt tovább vezette volna, praktikusan felhasználta volna vagy csak valahogy felhasználta volna. Az első lépést a helyes irányba a görög filozófus, Ptolemaiosz (Kr.u.150-ben), tette meg a fénytörés törvényszerűségének felállításával. Ezután, több mint 1000 évig tartott, amíg az arab matematikus és asztronómus Alhazen, szintén Ibn al-Haitam néven is ismert, az „Az optika kincsei” könyvébe leírta a fénytörés törvényét, ami a jó látás döntőpontja, amint ennek a felhasználási alapját megtalálta.

A munka, amely további adatokat tartalmaz a fénytörésről és a látástanról, ösztönösen meggondolta és alátámasztotta, hogy a szemeket ki lehet segíteni egy csiszolt, optikus lencsével, még mielőtt Snellius (1581-1626) kerek 500 év múlva megalkotta volna a fénytörés törvényét és publikálta volna.

Az első nagy áttörést az olasz szerzetesek tették magukévá már a 13. században. Itt már elkészült az első félformájú csíszolt lencse amely már szolgált a praktikus felhasználásával, mint nagyító. Itt használták a Beryll hegyi kristályt, mielőtt 1267-ben az oxfordi francia szerzetes, Roger Bacon, az akadémiai bizonyításával megállapította volna, hogy az üveg különleges csiszolásával kis- és nehezen felismerhető betűket fel tud nagyítani.

//www.instagram.com/p/CDJMKkmhKRk/

A szemüveg születési helye illően Olaszországba helyezhető. Pontosabban, a világhírű Velencei üvegházak Muranóból. Többnyire, mint logisztikai és kevésbé tudományos alapokon. Akkor ténylegesen ez volt az egyedüli és egyedi a 13. században, hogy a feltétlenül szükséges fehér üveget gyártani kezdték. A siker addig vezetett, hogy kis idővel később, az első szabályok már meghatározottak voltak, azért, hogy a minőség biztosítása az elkészítés alatt garantált legyen.

Az első látás segítők vagy szemüvegek, amelyek neve a Beryll hegyi kristályból származik, rendelkeztek egy konvexre csiszolt lencsével, amelyeket az Olaszok vassal, fával vagy csonttal kereteztek. A tartó általában egy szimpla stílust képviselt, azért, hogy a szemüveget stabilizálja, amely végezetül arra szolgált, hogy a távollátóknak megadta a lehetőséget a továbbiakban, hogy a leírt szavakat élvezhessék.

Snellius tanításának elterjedésével, megkezdődött a szemüvegek elkészítése, távoli hasonlóságokkal, a mai modellekkel ellentétben. Az okuláré utat engedett a keretes szemüvegeknek. Mindenekelőtt, a vagyonos és gazdagabb polgárok és nemesek, inkább úgy szerették, hogy egy darabból álljanak a szemüvegjeik, nagy egyetértésben, bronzból vagy vasból akarták elkészíttetni, azért, hogy a többi lakós közül érthetően kiemelkedjenek.

Spanyolországban már korán elkezdődött a nagy modellek viselése a nyílt életben és már akkor egy fajta státuszszimbólumnak lehetett látni. Először találtak megoldást a viselési kényelemnek, így alkották meg az orrpárnákat bőrből. De ekkor a legnagyobb probléma még mindig a szemüvegkeret rögzítése volt, mely először az úgynevezett nürnbergi drótszemüveg bevezetésével talált megoldásra a 18. században. Addig, a szemüvegkeret mindig lecsúszott, vagy annyira erősen lett lerögzítve, hogy a viselő ezt már különlegesen kényelmetlennek találta.

A 18.század végén nagy kedveltségnek örült az egylencsés szemüveg, jobban ismerve mint monokli. Mindenekelőtt, elterjedt a nemes társaságokban, mint Németországban és Angliában, miközben a franciáknál az úgynevezett „olló szemüveg” volt a divat. Ezt a szemüveget nem lehetett az orron viselni, hanem kézzel kellett a szem előtt tartani. Megvolt az előnye is, egyszerűen el lehetett tüntetni, azért, hogy az arisztokratikus körben és a Párizsi utcákon, a gyengeségére ne hívja fel a figyelmet.

A 20-as években további fejlődés vette kezdetét a szemüvegeknél, a kifogástalan kinézetért, azért, hogy a sokoldalú választéknak: színben, formában és anyagban, ma már semmi se tudjon határt szabni. Az új században, világszerte, az elengedhetetlen szükségletből, az egyik legfontosabb divat kiegészítő-vé nőtte ki magát a szemüveg. Kínálatunkban minden olyan szemüveg megtalálható, amelyet az optikai ipar legyártott. Tehát görgess egyet a szemüvegek történelmében 🙂